Sziasztok!
Íme ez az oldal a brittany-verseim.blogspot.com oldal folytatása! Technikai okok miatt a másik oldal belépője nem enged be..Így itt fogom folytatni a verseket! További jó olvasgatást!
Brittany
A Hold fénye
A Nap már lement,az ég vörösbe öltözött,
Felváltja a sötétség amit titokban őrzött.
A csillagok felragyognak,
A madarak elhallkulnak.
A város nyugovóra tér,az utca elcsendesedik,
De úgy érzem ideje már elindulni.
Felveszem a cipőm és a kabátom,
Indulok,mert vár rám a város.
Ijesztő árnyékok,szellő suhogása,
Így a lámpák fényében maradtam.
Az úton végig kísért egy különös érzés,
Szinte szúrták a szívemet a tüskék.
Kiengedem a hangom,elárasztom vele a teret,
Ami legbelül fáj azt kiengedem.
Megrázom az időt és az épületeket,
Így tudom,hogy minden rendben.
Felnézek az égre és a Hold is dalol velem,
Így nem kell egyedül szenvednem.
Táncot jár az árnyékom és én,
Bárcsak megkapnám mindazt amit szeretnék.
De,nem is érdekel már,
Hiszen enyém a világ!
A Hold sápadtan rám mosolyog,
Így érzem elrepül minden gondom!
Az idő végzete
Azt gondoltam,hogy van időnk mint a tenger,
Néha úgy érzem most lett ebből elegem.
Nem elég,hogy eddig éveket vártam,
Oly ritkán kaptam meg amire vágytam.
A magány átkarolja a testem,
Beborít teljesen.
Kitárom a karjaimat és hátra esem,
Ha elkap ha annyira szeret.
Vajon hova fogok esni?
Vajon van még mit remélni?
Testem összerándul,ha belegondolok az érintésbe,
Bárcsak ne törné össze a szívem.
Eleget küzdöttem,hogy boldog legyek,
De elkell űznöm a démoni szellemeket.
Kihúzom magam az árnyékból,
Kitépem magam ebből a sötét sarokból.
Arra kell koncentrálnom amim van,
De úgy érzem várnom kell a boldogságra.
Farkasok dala
A farkasok minden mozdulatomat figyelik,
Nem bírok miattuk lélegezni.
Nem veszik le rólam a szemüket,
Soha nem fognak csalódást okozni nekem.
Soha nem fognak cserben hagyni,
Ha nem marad majd semmi.
Amikor eldobják a szívem,majd visszahozzák,
A hűségük elkísérnek egy életen át.
Csontig hat a hideg,
De a levegő már nem fogy el.
Minden reggel majd a hangjukra fogok felébredni,
Így lesz erőm reménykedni.
Az egyik farkas mélyen a szemembe néz,
Látom a tekintetében,hogy nem fél.
Rengeteg erő és bizalom van benne,
Így kéri,hogy bízzak meg benne.
Kinyújtom a kezem,hogy megérintsem,
Orrával megböki a tenyerem.
Kialakul köztünk egy különleges kapcsolat,
Hallom,hogy beszél hozzám,hallom a hangokat.
Felállok a földről és meghátrálok,
Ettől a pillanattól kezdve üvöltenek a farkasok.
Futásnak erednék,de a lábam a földbe gyökerezett,
A farkasok dala totál megérintett!
A szívemig hatol minden egyes dallam,
Végig ezt akarták,hogy az üzenetüket meghalljam.
Térdre borulok az egyik farkas elé,
Aki a fülembe súgja: erős vagyok még!
Angyalok városa
Hajnali nap ragyogása,
Az angyalok városában.
Amikor az első sugarak simogatják az arcomat,
Egyből elűzi az árnyakat.
Kinyújtom magam aztán felkelek,
Néha-néha nehezen indulnak a reggelek.
Felveszem a ruhám,elkészülök tán,
Ha nem késem el,elérem a metrón a városban futván.
Nézem,ahogy ébred a város a reggeli fényben,
Az épület tetején mászkálnak a képzeletbeli lények.
Ilyenkor jól elszórakozom a gondolataimmal,
Így nem kell foglalkoznom a gondjaimmal.
Az életünk állandó siránkozásról szól,
Miközben elfeledkezünk az igazi boldogságról.
Mindig ott van velünk,csak nem vesszük észre,
Ha egyedül vagyunk vagy szerelmesen.
Ott rejtözik bennünk az igazi fényesség,
Csak elnyomja a rémísztő sötétség.
